július 30.
Ma újra Nikkó volt a cél. Az eleje ugyanaz mint legutóbb, azaz metróval Ikebukurora, aztán ott Nikko pass vásárlása, majd irány a városka. Ez majdnem így is lett. Az irodát ma még nehezebben találtuk meg mint legutóbb. Ott pedig azzal szembesültünk, hogy Asakusa állomásról indul ez a vonat, ami majd egy órára van innen. Úgyhogy inkább vettünk rendes vonatjegyet és innen mentünk Nikkoba.
A vonatozás Japánban igen változatos. A gyorsvonat az nagyon szuper, a kettes ülések forgathatóak így könnyű négyes ülést csinálni. A normál vonatok kevésbé kényelmesek, de azokon is folyamatos a tájékoztatás a következő állomásról.
Végre jó volt egy kicsit kimozdulni Tokióból és látni a Japán vidéket. Hegyek, rízsföldek, völgyek, rízsföldek, folyók, rízsföldek, kisebb települések, rízsföldek. :)
A vasútállomás Nikkóban:
Egy japán mondás szerint "Ne mondd semmire, hogy gyönyörű, amíg nem láttad Nikkót."
Nikkó egy vallási hely, ami nemzeti park és a világörökség része is.
Japánban a vallásban keveredik a buddhizmus és a sintoizmus, így Nikkóban is megjelenik mindkettő. De természetesen ezt a japánok egynek kezelik és ebből lesz a furcsa kettősség a vallásukban.
A településről a parkba egy hídon visz az út. (Átmenni nem lehet rajta, csak felmenni és körbejárni, de lejönni ugyanazon az oldalon kell. Nem is ezen mentünk át.)
Aztán felmentünk a szent helyhez. Itt az első látványosság a főtemplom, amit éppen felújítanak: Bemenni lehetett, de ott nem lehetett fényképezni.
Ezután mentünk tovább. A következő híresség a lóistálló épületén van, a három majom akik " nem hallják, nem látják, nem beszélik a gonoszt". Ez ma már Nikkó egyik szimbóluma.
Innen lehetett felmenni egy másik szintre.
A szent helyre / templomba történő belépés előtt kezet és szájat kell mosni, hogy tiszta kézzel imádkozzunk és tiszta szájjal szóljunk az istenekhez.
A kínai kapu vezet be a fenti templomba:
Faragtak ide pár "Jodát". :)
A hely másik szimbóluma az "Alvó Macska", ami a nyugalmat szimbolizálja. Alszik, mert a "kártékony egereket" már mind átküldte a másvilágra, így a szentély már biztonságban van.
Az utak egy cédruserdőn át vezetnek
Időnként egy-egy Tori-val megszakítva
A napfény kapuja:
Aztán átsétáltunk egy másik felére a helynek:
A dori Tori. Ha-ha-ha :)))))
Ilyen a természet a környéken (Dórinak van erről egy jobb képe, de nem küldi át)
Ezen a helyen már alig voltak turisták, mi is már az erőnk végét jártuk, de azért még itt is sétáltunk:
Aztán visszamentünk Nikkóba. A hidat mégegyszer megnéztük:
Nikkóba érve vonatra szálltunk és irány vissza Tokió, közben újra a vidék, itt pl egy rizsföld
Mivel napközben nem nagyon volt mit enni, így a városba érve az állomáson vettünk egy kis ennivalót:
Napi érdekességek:
További barátunk a japán turisztikai hivatal appja, ami az útvonaltervezésben segít. Itt Japán összes közlekedési társaságának összes menetrendje szerepel, csak be kell írni, hogy hova akarunk menni és már mutatja is a lehetőségeket. (Olyan ez mintha otthon össze lenne dolgozva a MÁV, a Volán társaságok, a BKV és az összes többi helyi közlekedési vállalat menetrendje.)
Megtalálni egy irodát: Gyakran szükség van egy-egy irodára, aki jegyet ad el külföldieknek. Általában csak az van megadva, hogy melyik állomáson található. Viszont az állomás az akkora mint a ..... szóval brutálisan nagy és nagyon sok szintes. Az iroda megtalálása 10 perc - 1 óra.
Csomagolóanyagok: Itt aztán tényleg mindent agyoncsomagolnak. Ha pl. veszünk kekszet akkor minden keksz külön-külön be van csomagova, ez benne van egy tálcában és még az is be van csomagolva. Négy pilóta keksz méretű (de annál sokkal rosszabb) keksz pl 20x20x7 cm-es dobozban van.
(Megfejtés: transzformátorok)
