augusztus 01.

A mai nap egyetlen faladata az átköltözés volt Tokióból Kyotóba.

Ehhez reggel fel kellett kelni hajnali 8-kor. Utána reggeli és összepakolás, aztán kezdődhet az utazás.

Szerencsére itt minden metró és vasútállomáson van lift, illetve többnyire mozgólépcső is, így csak a házból kellett a lépcsőn lecipelni a bőröndöket, utána már csak sétáltatni kellett őket.

Így kell bemenni a metró/vasúti kapun.Ez itt pont a kedvenc állomásunk "Gokojuki" azaz helyesen Gokokuji, csak mi az elején egy kicsit félreolvastuk így aztán átkereszteltük. (A buddhisták biztosan nem örülnének az átkeresztelésnek, mert a -ji a buddhista templomot jelöli) - (Bocs a hülye poénért, de itt már nagyon későn van)

Nemcsak mi vagyunk az állomáson. Elég nagy ilyenkor a tömeg Tokióban:

A tokiói főpályaudvaron meg kellett váltanunk a helyjegyünket a kyotói Shinkanzenre és már el is kezdődött a kétórás utazás. 

Újabb példa az utastájékoztatás magasiskolájáról. Vicces, hogy a "Pi" hangra nincs jelük a japán jelrendszerben.

Korábban nem látott reklámfelület.

Kyotóba érve a ház tulajának nagyon alapos útmutatója alapján nagyon könnyűnek tűnt a házba való eljutás. Persze nekünk sikerült egy kicsit alaposabban megsétáltatnunk a bőröndöket, de azért így is könnyen eljutottunk a házhoz. A házba egy kóddal lehet bejutni, hagyományos zár nincs is. (Itt a közbiztonság egy teljesen magától értetődő dolog, Tokióban például az ajtót nyitva kellett hagynunk, mikor eljöttünk a lakásból.)

Tokióban a szállásunk egy olyan lakásban volt ami pár apróságtól eltekintve (az ajtónyílások nagyon alacsonyak, már Dóri is beverte a fejét 176 cm; nincs egy rendes étkezőasztal, azt ami van mifelénk dohányzóasztalnak hívják, az ablakok tologatva nyílnak) szinte bárhol lehetne a világban.

Az itteni szállásunk viszont egy hagyományos japán ház. 

A nappali/konyha egy paraván elhúzásával változtatható. Az asztal itt is dohányzóasztal magasságú, viszont itt alatta van egy lyuk a padlóban és kényelmesen elfér a láb. 

A szobákban futon ágyak vannak. (Padlóra helyezett matrac, amit nappal egy szekrénybe el lehet pakolni.)

A házhoz tartozik egy kis kert, hogy szellőztetéskor a friss levegő azon keresztül jöjjön be.

A fürdőszoba előterében van a mosdó és a mosógép.

A fürdőszobában van a tusoló és a kád. Japánban az egész család ugyanabban a kád vízben fürdik meg. Viszont, hogy ne kelljen senkinek se koszos vízben fürödnie, ezért a kádon kívüli tusolórészben először mindenki letusol, és csak utána megy a kádba. Ez ugyanígy van a közfürdőkben is, ott is mindenkinek először le kell tusolnia mielőtt bemegy a medencébe.

A legviccesebb pedig a WC. Igen, egyrészt ide csak egy külön papucsban lehet bejönni. (A házba belépve a cipőt mindig le kell venni egy kis lépcső előtt és a lépcsőre kinti cipővel nem szabad lépni.)

A WC mellett van egy "karfa" jó sok gombbal, ami a "fenékmosót" szabályozza. Elég sok a lehetőség, és nem nagyon tudjuk, hogy melyik mire való, de lesz pár napunk tesztelni.