július 26.

Reggel kicsit későn ébredtünk (vagy nem is?) itteni idő szerint 11-kor (otthoni szerint hajnali 4-kor), "gyors" reggeli után megkeztük az első turista napunkat Tokióban.

Ehhez először is kellett háromnapos metró bérlet. Ezt az net szerint többek között Asakusa állomáson lehet megvenni, amit tőlünk (Bunkyo-ku városrész) három metróvonal érintésével lehet elérni.

Amikor odaértünk akkor megtapasztaltuk a híres japán segítőkészséget és nyelvtudást. Három megkérdezett japánból (kettő metró alkalmazott és egy nyomdász árus) egy sem beszélt angolul, viszont mind a három nagy örömmel magyarázott valamit japánul. Na jó a harmadjára megkérdezett metrós annyit mondott, hogy "English tourist information" és mutogatott. Ott végre megtaláltuk a turista információs pontot, ahol elmondták, hogy a látogatói központban (visitor center) lehet venni jegyet. Miután körbejártuk a mutatott tömböt és nem találtuk, visszamentunk a információhoz és google maps-en kértük, hogy mutasson rá. Na így már meglett és meg is tudtuk venni a 3 napos jegyet. (Mondjuk ráment vagy egy óránk.)

 Innen először végigsétálunk a Nakamise dori nyüzsgő tömegén. Ez a város egyik híres beváráslóutcája, magyarul bazársor. Eléggé nagy a tömeg, és mindenféle bazári dolgot lehet venni. 

Ami a legszokatlanabb, az a mindefelé kapható sült hal olajának bűze. 

Az utca végén található Tokió legnagyobb buddhista temploma a Senso-ji. 

Itt a templom előtt sorsoltunk szerencsét pálcikával 

és a rossz szerencsét a szokásoknak megfelelően itt hagytuk egy drótra kötözve.

A templom előtt égtek a füstölők.

A templom:

A templomba nem lehetett bemenni és fényképezni sem szabadott. Nem is tudom, hogy ez a kép hogy került ide...

A templom mellett van egy park.

A parkban folyamatosan "zenéltek" a kabócák, de legalább volt egy-két hamisan játszó ami feldobta az élményt.

A parban megtaláltuk piroska buddhista változatát.

Ezután ebédeltünk egy közeli vendéglőben. Japánban sokszor a menü mellett már a kirakatban is kint vannak az ételek makettjei, hogy könnyebb legyen a választás. 

A ebédhez egy "kis" sör is lecsúszott.

Ebéd után átmeróztunk a város legnagyobb, és legelső közparkjába a Ueno parkba. Itt van egy szép tó, amihez a Torik alatti úton lehet lesétálni.

A tó vize nem nagyon látszik, mert a tavirózsa teljesen ellepi.

A park közepén pedig az Edo kor ünnepe volt.

Itt még kávéztunk egyet és visszamentünk a metróállomásra.

Aztán hazamentünk. Hazafelé még a metrón ránkköszönt egy japán, hogy "sziasztok". Kiderült, hogy Magyarországon élt 4 évet és nemrég költözött vissza Tokióba.

Napi érdekesség: Japánban nagyon népszeűek a kei-carok, amik méret és teljesítmény korlátozott autók.

július 24-25.

Ébredés reggel Rómában, olaszos reggeli a szállodában, buszozás a reptérre, becsekkolás, beszállás.

Az előző naphoz képest minden gyors és egyszerű, jé ilyen is lehet? :)

14:15-kor már a repülőn ülünk. Mivel az utolsó pár helyet kaptuk meg a gépen, így eléggé össze-vissza ültünk. Viszont hála a rugalmas és rendes utastársaknak, mindenki családtag mellé tudott kerülni egy kis cserebere után.

A gép egy eléggé jól felszerelt távolsági repülésre kialakított szerkezet (Boeing777), volt lábtér, illetve minden üléshez tartozott egy tablet, amin játszani, filmet nézni, zenét hallgatni lehetett.

Bár itt is egy óra késéssel indultunk, de a repülés 10.250 km-es távolsága és 11:15 ideje nem is volt annyira borzasztó. Túl sokat azért nem aludtunk.

Tokióba a gép 25-én 10:30-kor szállt le. Kiszálltunk, vízumot kaptunk, felvettük a bőröndöt, vámoltunk (nem volt mit) és már kint is voltunk  Taxiba szálltunk 

és egy jó másfél óra múlva meg is érkeztünk a szállásra. Két szoba, fürdő, konyha, WC.

Terv szerint alvással kezdtük meg az ismerkedést. :) Három óra alvás után megsétáltattuk a kómás fejünket. Elmentünk a legközelebbi buddhista templomhoz. 

Ami azonnal feltűnt, hogy itt délután 7-kor (amikor otthon dél van) már sötét van. Úgyhogy sokáig nem nézelődtünk, hanem inkább bemetünk egy boltba, vettünk vacsorát és visszasétáltunk aludni.

Holnap kezdődik Tokió felfedezése!

június 23.

A terv az volt, hogy kocsival megyünk Ferihegyre onnan római átszállással Tokióba. 

Elsőre a fő kockázat az M1 felújítás volt, így korán indultunk.

Az M1-en gyakorlatilag semmi nem volt, gyorsan felértünk Budaörsre. Az M0 már döcögősebb volt, de mivel időben elindultunk így ez a fél óra dugó nem volt gond.

A parkolóban viszont szakadt az eső amikor odaértünk és nem is látszott, hogy vége akarna lenni. Így aztán a reptéri megérkezés egy gyors átöltözéssel kezdtük. Aztán vizess cuccok elpakolása és bőröndfeladás.

A gép kicsit késett és még többet állt a kifutón, így összességében egy óra késéssel szálltunk fel.

Az út sima volt, a végén mondták, hogy az E41 lesz a kapu Tokióba és hogy jön egy kisérő aki elkísér minket odáig.

Leszálltunk, mondta a kísérő, hogy futás és futottunk, vonatoztunk és futottunk. A 15:15-kor induló géphez valamivel 15 előtt értünk oda, de azt mondták már késő. Az ezutáni események, gondolatok helyett inkább csak annyit, hogy ráb....fáztunk.

Innen séta, majd 1,5 óra sorbanállás plussz fél óra ügyintézés, közben kétszer infarktus, de kapunk jegyet a következő járatra, holnap ugyanekkor. (és szanaszét a gépen) Illetve egy estét egy közeli szállodában.