július 26.

Reggel kicsit későn ébredtünk (vagy nem is?) itteni idő szerint 11-kor (otthoni szerint hajnali 4-kor), "gyors" reggeli után megkeztük az első turista napunkat Tokióban.

Ehhez először is kellett háromnapos metró bérlet. Ezt az net szerint többek között Asakusa állomáson lehet megvenni, amit tőlünk (Bunkyo-ku városrész) három metróvonal érintésével lehet elérni.

Amikor odaértünk akkor megtapasztaltuk a híres japán segítőkészséget és nyelvtudást. Három megkérdezett japánból (kettő metró alkalmazott és egy nyomdász árus) egy sem beszélt angolul, viszont mind a három nagy örömmel magyarázott valamit japánul. Na jó a harmadjára megkérdezett metrós annyit mondott, hogy "English tourist information" és mutogatott. Ott végre megtaláltuk a turista információs pontot, ahol elmondták, hogy a látogatói központban (visitor center) lehet venni jegyet. Miután körbejártuk a mutatott tömböt és nem találtuk, visszamentunk a információhoz és google maps-en kértük, hogy mutasson rá. Na így már meglett és meg is tudtuk venni a 3 napos jegyet. (Mondjuk ráment vagy egy óránk.)

 Innen először végigsétálunk a Nakamise dori nyüzsgő tömegén. Ez a város egyik híres beváráslóutcája, magyarul bazársor. Eléggé nagy a tömeg, és mindenféle bazári dolgot lehet venni. 

Ami a legszokatlanabb, az a mindefelé kapható sült hal olajának bűze. 

Az utca végén található Tokió legnagyobb buddhista temploma a Senso-ji. 

Itt a templom előtt sorsoltunk szerencsét pálcikával 

és a rossz szerencsét a szokásoknak megfelelően itt hagytuk egy drótra kötözve.

A templom előtt égtek a füstölők.

A templom:

A templomba nem lehetett bemenni és fényképezni sem szabadott. Nem is tudom, hogy ez a kép hogy került ide...

A templom mellett van egy park.

A parkban folyamatosan "zenéltek" a kabócák, de legalább volt egy-két hamisan játszó ami feldobta az élményt.

A parban megtaláltuk piroska buddhista változatát.

Ezután ebédeltünk egy közeli vendéglőben. Japánban sokszor a menü mellett már a kirakatban is kint vannak az ételek makettjei, hogy könnyebb legyen a választás. 

A ebédhez egy "kis" sör is lecsúszott.

Ebéd után átmeróztunk a város legnagyobb, és legelső közparkjába a Ueno parkba. Itt van egy szép tó, amihez a Torik alatti úton lehet lesétálni.

A tó vize nem nagyon látszik, mert a tavirózsa teljesen ellepi.

A park közepén pedig az Edo kor ünnepe volt.

Itt még kávéztunk egyet és visszamentünk a metróállomásra.

Aztán hazamentünk. Hazafelé még a metrón ránkköszönt egy japán, hogy "sziasztok". Kiderült, hogy Magyarországon élt 4 évet és nemrég költözött vissza Tokióba.

Napi érdekesség: Japánban nagyon népszeűek a kei-carok, amik méret és teljesítmény korlátozott autók.